Elhunyt Dr. Szabó Sándor
Megrendülten adjuk közre a gyászoló család hírét: Dr. Szabó Sándor tanár úr, intézetünk ny. egyetemi adjunktusa, az ELTE egykori Tanárképző Főiskolai Karának ny. tanszékvezető főiskolai docense 2025. december 15-én elhunyt.
Szabó Sándor 1958-ban magyar–történelem szakos bölcsészdiplomával kezdett dolgozni a Központi Pedagógus Továbbképző Intézet könyvtárában, s félévszázados szakmai pályájában mindvégig összefonódott a könyvtárosság és az oktatás hivatása. Így emlékezett erre az egyetemi könyvárosképzés 70 éves évfordulóján intézetünkben rendezett konferencia-szekció vendégeként:
"Már kora ifjúságomtól fogva a pedagógusi pálya vonzott, jövőmet alapvetően ezen a területen tudtam elképzelni. Az érettségi vizsgához, illetve a pályaválasztás időpontjához közeledve az ismerősök, barátok közül többen is felhívták a figyelmemet a könyvtári munka szépségeire,..." ... "A több évi gyakorló könyvtárosi munka során igyekeztem a szakma mind több területét megismerni, s közben kiegészítő szakon megszereztem a könyvtárosi szakképesítést. 1960–1963-ig voltam az ELTE Könyvtártudományi Tanszékének hallgatója. Hallgatótársaim között több vezető könyvtárosi munkakört betöltő kolléga is volt, például Zallár Andor, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Karának [akkoriban Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem] könyvtárigazgatója, vagy Ruttkay Kálmán, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Angol Tanszékének korábbi egyetemi docense.
1962-ben a Könyvtártudományi és Módszertani Központ (KMK – a mai Könyvtári Intézet jogelődje) Oktatási Osztályára kerültem. Az 1960–70-es évek a magyar könyvtárügy számára komoly fejlődést, gazdagodást hozott, így sorra épültek a megyei és városi könyvtárak, a külföldi szakirodalom és tapasztalatok felhasználásával számos új módszert, eljárást alkalmaztak. A KMK ezeknek a fejlesztő, modernizáló törekvéseknek fő mozgatója volt.
Ezekben az években szerveződtek az új könyvtárosképző intézmények, főiskolák (többek között Nyíregyháza, Szombathely), elindult a könyvtárosok továbbképzése. Magam is ezekben az években kapcsolódtam be az oktató munkába. A KMK-ban eltöltött tizenhárom év után 1976-ban kaptam meghívást az ELTE Könyvtártudományi Tanszékére, ahol Szentmihályi János után vehettem át a Tájékoztatás, információforrások, bibliográfia című stúdium oktatását és gondozását. A felsőoktatásban eltöltött három évtized tapasztalataira visszaemlékezve a továbbiakban két gondolatot szeretnék felidézni.
A Könyvtártudományi Tanszékre mindig is jellemző volt, hogy nagyon jó kapcsolatot ápolt hallgatóival. Különböző szakmai rendezvények, ünnepségek, kirándulások, mind-mind hozzájárultak a kari szinten is közismert, irigyelt jó légkörhöz. A tanszék oktatói rendszeresen segítették a végzős hallgatók megfelelő elhelyezkedését, és később is igyekeztek nyomon követni sorsuk alakulását. Nem véletlen, hogy Fülöp Géza tanár úrnak 1959-ig visszamenőleg megvolt a nappali tagozaton végzett hallgatók névsora. Mindez nagyban segítette, hogy a friss diplomások a könyvtáros pályát választották hivatásul.
Szakmai körökben ma is köztudott, hogy könyvtáros diplomával könyvtáron kívül, az élet legkülönbözőbb területeire is elvetődnek a hallgatók. Ez azzal is magyarázható, hogy az évek során jól konvertálható, sok helyütt kamatoztatható ismeretekhez jutnak. Ez persze veszteséget jelent a könyvtáros szakma számára, de a hallgató boldogulását nagyban megkönnyítheti, s ez napjainkban különösen fontos."1
Személyes oktatói tapasztalatairól így vallott a 90. születésnapja alkalmából vele készült interjúban:
"Bevallom, az évek során a szaktájékoztatás eszközrendszerének elsajátíttatása okozott gondot. Vigyáztam arra, hogy ez ne egyszerű és unalmas felsorolás legyen, ezért igyekeztem az egyes tudományszakok előtt a stúdium lényegét, problematikáját érzékeltetni úgy, hogy a konkrét művek, bibliográfiák példaként szerepeljenek. Ezért próbáltam mind több gyakorlatot is beállítani, sőt: ha mód volt rá, akkor ezeket a gyakorlatokat nagyobb szakkönyvtárakban, „természetes közegben” tartani." ... "Ha összegeznem kellene, ennyit állítanék: a tárgy oktatásának kívánatos színtere maga a könyvtár! Nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy a vizsgákat nyugodt, békés légkörben bonyolítsuk le, sokkal inkább beszélgetős, mint számonkérő jelleggel. Mindig minden vizsgázót kollégaként kezeltem, ez is nagyon fontos volt a tanítás hosszú évtizedei alatt."2
Dr. Szabó Sándor szavait volt tanítványai és kollégái, a könyvtáros szakma őt tisztelő, s hosszú évtizedeken át egymást követő nemzedékei erősíthetik meg, emlékét megőrizve és továbbadva.
Források:
1 SZABÓ Sándor: Hogyan lettem könyvtáros? Gondolatok az egyetemi könyvtáros képzésről. In: Kiszl Péter – Boda Gáborné Köntös Nelli (szerk.): Valóságos könyvtár – könyvtári valóság. Könyvtár- és információtudományi tanulmányok 2020. Budapest, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet, 2021. 157–158. p. https://doi.org/10.21862/vkkv2020.157
2 HANGODI Ágnes – SZABÓ Sándor: Szabó Sándor 90. = Könyv és Nevelés, 26. évf. 2. sz. 2025. 94–104. p.
https://epa.oszk.hu/03300/03300/00043/pdf/EPA03300_konyv_es_neveles_2025_2_094-104.pdf
Fényképek:
- Szabó Sándor a 70 éves egyetemi könyvárosképzést ünneplő VKKV4 konferencián az ELTE BTK Kari Tanácstermében, a képzés történetének legjelentősebb korszakait felidéző pódiumbeszélgetés vendégeként 2019. november 26-án. További fényképek az eseményről galériánkban.
- Válogatás archívumunkból – Szabó Sándor intézeti köszöntése 80. születésnapján
- Utolsó fényképünk Szabó Sándorról – köszöntése 90. születésnapján
