Vekerdi 100

Száz éve, 1924. július 21-én született Vekerdi László. A Wikipédia szerint Széchenyi-díjas magyar irodalom-, tudomány- és művelődéstörténész, könyvtáros, közíró, polihisztor. Ez a korántsem rövid lista is erősen hiányos azonban, hiszen eredeti – és soha meg nem tagadott – hivatása szerint orvos volt, ifjúkorában pedig a szépírói, nevezetesen a drámaírói tevékenységbe is belekóstolt például.

A Magyar Tudomány, a Magyar Tudományos Akadémia folyóirata 2024. augusztusi számában emlékanyagot közöl a 100. évforduló alkalmából. A megemlékezés szerkesztője, Schubert András, az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének vendégoktatója, ifjúkori mesterének, atyai jóbarátjának és évtizedeken keresztül az MTA Könyvtárában kollégájának vallhatta Vekerdi Lászlót. Az ő előszavát nyolc cikk követi, melyek tematikus sokszínűsége jól tükrözi Vekerdi szerteágazó érdeklődését. Tartalmas, izgalmas írások, melyek elolvasását mindenkinek jó szívvel ajánlhatjuk.

Vekerdi László neve hallgatóink számára ismerős lehet az intézetünkben készülő Fodor András Hálózati életműkiadásból is. Fodor András közeli barátjaként rendszeresen szerepel a naplóban, melynek egy-egy napját feldolgozták. Hírünk illusztrációjához is Fodor András felvételét használtuk fel: Vekerdi László Tihanyban, (közös látogatás Németh Lászlónál) 1965. május 25.

Íme, az emlékanyag előzetes összefoglalói:

Előszó
Schubert András, ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet (schubaa@gmail.com)
„Hihetetlen lényeglátása, kristálytiszta okfejtése lenyűgöző volt, akármi volt is a beszélgetés témája.”

Az orvos és az orvostörténész Vekerdi László
Forrai Judit, SE Népegészségtani Intézet, WJLF (forraijud@gmail.com)
Ebben az írásban Vekerdi László orvosi tevékenységét és orvostörténeti munkásságát mutatjuk be. A medikus, később ifjú orvos pályája összefonódott a fizikával és a matematikával, ugyanis az izotópok orvosi felhasználásával és azok klinikai vizsgálataival foglalkozott. Később e pályát elhagyva – ha nem is gyakran – rövid, de átfogó, összegző írásokban vissza-visszatér híres orvosok történelmi szerepére. Három igen kiemelkedő műve mindenképpen van e témában.

„Nem alkotok képeket”. Vekerdi László Németh László-értelmezései
Füzi László, c. egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem; főszerkesztő, Forrás folyóirat (fuzilaci@gmail.com)
Vekerdi László első Németh László könyve 1970-ben jelent meg, ebben a Németh-életmű számos vonását pontosan leírta. Későbbi Némethtel foglalkozó írásaiban az életmű kérdéseit bölcseleti szinten érintette, ezek az írások Vekerdi öntörvényű életművének egészére is rá-irányítják a figyelmet.

Vekerdi László és a Hiúzszeműek Társasága
Gazda István, tudománytörténész, Magyar Tudománytörténeti Intézet (tudomanytortenet@gmail.com)
Benedek István író, orvostörténész az 1970-es évek elején olasz mintára megalapította a Hiúzszeműek Társaságát, amelynek egyik kiemelkedő tagja Vekerdi László volt. Igyekeztünk összegezni, hogy a Társaság tagjai Benedek életében mi mindent jelentettek meg, mert ezek a kötetek képezték – az elsősorban Antall József képviselte napi politika mellett – havi egyszeri találkozásaik gerincét.

Csillagórák csillagpercei. Vekerdi László, Herczeg János és a Rádió
Gózon Ákos, főszerkesztő, Élet és Tudomány; Természet Világa (gozonfoszerkeszto@gmail.com)
Vekerdi László és Herczeg János (1934-2022) tudományos újságíró, rádiós szerkesztő, majd az Élet és Tudomány főszerkesztője több évtizeden át készítették együtt a Véges végtelen című tudománytörténeti, kultúrtörténeti rádiósorozatot. E közös munkájuk révén különleges, egyedi műfajt alkottak meg, ami a páros rádiós esszé és a hangjáték sajátos műfaji keverékét adta. Vekerdi László ismeretterjesztő előadásai alkalmával mindig ragaszkodott ahhoz, hogy kizárólag könyvtárosként hangozzák el a bemutatása – így minden megszólalásával a könytártudomány XX. századi apoteózisát szolgálta.

Vekerdi László és Karácsony Sándor
Kontra Miklós, Az MTA doktora, professor emeritus, Károli Gáspár Református Egyetem, BTK, Magyar Nyelvtudományi Tanszék, Budapest (kontram@gmail.com)
A cikk Vekerdi László (1924–2009) tudománytörténész és Karácsony Sándor (1891–1952) pedagógus, filozófus, nyelvész kapcsolatának néhány vonását mutatja be. Vekerdi lelkesen látogatta Karácsony debreceni egyetemi előadásait, a Karácsony-tanítványok közé tartozott. Különösen nagyra értékelte Karácsonyt mint kollektívateremtő és kollektivista gondolkodásra nevelő tanárt. Az 1970-es évektől kezdődően számos tanulmányban és recenzióban ismertette, értékelte Karácsonynak a szocializmusban tudatosan feledésre ítélt munkásságát, különösen a nyelvi-nyelvészeti és a magyar észjárásra vonatkozó műveit.

Vekerdi László, Az MTA Könyvtár Szerzeményezési Osztályának munkatársa
Murányi Lajos, dr. univ., az MTA Könyvtár ny. osztályvezetője (muranyil@gmail.com)
A szerző 1983-tól 2007-ig dolgozott Vekerdi Lászlóval az MTA Könyvtára szerzeményezési osztályán. Cikkében összegzi a köztiszteletben álló tudós könyvtárossal, íróval, előadóval kapcsolatos személyes emlékeit, és röviden vázolja Vekerdi László könyvtári éveit és munkásságát, továbbá felidézi barátait és tisztelőit is.

Egy félévszázada lappangó Bolyai-dráma. Gondolatok Vekerdi László Bolyai-színművéhez
Szabó Péter Gábor, SZTE TTIK Informatikai Intézet (pszabo@inf.u-szeged.hu)
Vekerdi László (1924-2009) Széchenyi-díjas irodalom-, tudomány- és művelődéstörténész a tudománytörténet-írás legendás műveltségű könyvtárosa volt. Matematikatörténeti munkásságának egyik kiemelt témája volt a Bolyai-kutatás eredményeinek naprakész ismerete. Számos dolgozatot szentelt a témának, fiatalkorában még egy szépirodalmi munkát, egy Bolyai-színművet is írt. Sosem jelentette meg, néhány évvel ezelőtt azonban a hagyatékából előkerült ez az írás. Vekerdi László születésének 100. évfordulója alkalmából, most e munka kapcsán is megemlékezünk róla.

„Vekerdista” krónika. Beszámoló a Vekerdi László Szakosztály munkájáról
Veres András, HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet (veresandras2@gmail.com)
Veres András írása arra vállalkozik, hogy röviden ismertesse a 2015-ben megalakult és a Magyar Történelmi Társulat keretében ma is működő társaság történetét. Azért döntöttek Vekerdi László neve mellett, mert jeles polihisztorként mintegy megtestesítette az ő pluralista tudományfelfogásukat. A frissen megalakult szakosztály első ülését névadója emlékének szentelte. A tanulmány röviden beszámol az ekkor elhangzott előadásokról, csakúgy, mint a legsikeresebb konferenciák és műhelybeszélgetések témáiról és fontos felismeréseiről. Ezek között szerepel a Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni Naplójáról, a Gulyás-testvérek életművéről szóló és a Balázs Béla emlékének szentelt konferencia, valamint a József Attila értekező életművének kritikai kiadásáról szóló kerekasztal. A szakosztály tagjai mindenkor igyekeztek megfelelni Vekerdi László szakmai igényességének és sokfajta érdeklődésének.