Ismét vendégünk volt Sárdi Margit

A Nyitott Napok 2025. őszi szemeszterét december 3-án Sárdi Margit előadása zárta. Az ELTE Régi Magyar Irodalom Tanszékének nyugdíjas docense tizedik (!) alkalommal szerepelt a sorozatban. De ez a délután nem csak emiatt volt különleges, hanem azért is, mert az előadó ezúttal nem "régimagyaros" témáról beszélt, hanem másik szakterületéről, a tudományos-fantasztikus irodalomról. A magyar sci-fi sajátságai 1945–1995 című előadásában Sárdi Margit először a 20–25 évig működött egyetemi szakszeminárium eredményeiről (könyvtár, kézirattár, módszertani központ; bibliográfia, lexikográfia, metodika), majd a még ma is több-kevésbé fiatal szakemberekről (írók, fordítók,  tudományos kutatók) adott tájékoztatást. Szó esett a sci-fi irodalom értelmezéséről (egységes irodalomfogalom, de többdimenziós esztétika), jellemző és nem jellemző műfajairól, majd – alaposabban – a fogalom meghatározásának lehetőségéről és a sci-fi művek szépirodalmiságából következő tudományos szabadságról. Mint elhangzott, a fogalom határainak kirajzolásához nem a tudományos hitelességet kell vizsgálni, hanem a mű világképének racionalitását. Az előadó szerint, a sci-fi irodalom létrejötte (bármilyen sok régi, sőt ősi elemet használ föl) a nagyjából a 19. század második harmadában létrejött tudományos-technikai világképhez kötődik. Nagy hazai korszakai: a reformkor, a Jókaival keletkezett optimista jövőkép (a nagy magyar álom) korszaka, a két világháború közötti időszak, és az 1945 utáni, finomabban tagolandó kor. A hazai tudományos-fantasztikus irodalomnak az európai sci-fitől eltérően kezelt fő témái: az idő és az időutazás, a történelem megváltoztathatósága, az egyes ember és a történelem, a determináció és a szabad akarat, valamint az ember és a hatalom viszonya.

- A Magyar Scifitörténeti Társaság honlapja
- A Magyar Scifitörténeti Társaság Facebook-oldala
- Fényképek az eseményről galériánkban (Bibor Máté felvételei)
- A Nyitott Napok honlapja