Absztraktok

PLENÁRIS ELŐADÁSOK

Az IFLA (International Federation of Library Associations and Institutions) – Könyvtáros Egyesületek és Szervezetek Nemzetközi Szervezete) több stratégiai időszakon (2006–2009, 2010–2015, 2016–2021) keresztül is kiemelt figyelmet fordít a kompetenciák fejlesztésére, a képessé tételre, valamint a teljesítményfejlesztésre. Ezek a célok elsősorban a következő területekre irányulnak: a könyvtáros egyesületek megerősítése, a fiatal vezetők nemzetközi szinten történő kinevelése, az egyes nemzeti és nemzetközi programok segítése, a könyvtárosok szakmai kompetenciáinak fejlesztése, a könyvtárak és könyvtárosok érdekképviselete a nemzetközi szervezetek és kultúrpolitika területén, például a könyvtárak népszerűsítése az ENSZ 2030 Fenntartható fejlődés programjában. A legújabb időszakban az IFLA regionális és szektorális kapacitásainak megerősítése érdekében a szervezet külön erőfeszítéseket tesz az afrikai könyvtári törekvések támogatására, módszertani segítésére, valamint az eddig külön programként, stratégiai célként megjelenő szándékok integráltan szerepelnek az aktuális tervek között.

Az 1980-as években a digitális technológiában végbement váltás, majd a 90-es évektől az egyre szélesebb kör számára, online hozzáférhető információk a könyvtárak tevékenységét is átformálták. Célunk, hogy áttekintsük a végbement változásokat a könyvtárak és az oktatás vonatkozásában a 80-as évektől napjainkig. A könyvtárak oktatási tevékenységének megújításában a felsőoktatási könyvtárak jártak az élen az angolszász országokban. A 80-as években a képzési tevékenységük középpontjában a könyvtári és a bibliográfiai ismeretek álltak. Az iskolai könyvtárak a különböző dokumentumtípusok megismertetését és a könyvtárhasználat elsajátíttatását tekintették elsődleges oktatási feladatuknak. A végbement szemléletváltást jól mutatja, hogy a könyvtárak a hagyományos, szakirodalmi tájékozódást és az online információkeresést egységbe foglalták, továbbá az információk értékelése, kritikája és a felhasználás kulturális és jogi vetületei a képzésük részévé vált. Az iskolai könyvtárak tevékenységének újradefiniálásában meghatározó jelentőségű az IFLA és az UNESCO közös kiáltványa (2000) és a végrehajtási irányelvek (2002). A 80-as évek magyar közoktatásában is elvárás a könyvtárhasználat tanítása, és a felsőoktatási könyvtárak nagy hagyományokkal rendelkeztek a használóképzés területén. Az 1995-ös Nemzeti Alaptantervben még könyvári ismeretek szerepelnek, de 2010-től már csak könyvtári informatikát kell tanulni, ami utalt a digitális technológia, a digitális készségek felé tolódásra. A könyvtárak oktatási tevékenységének fontosságát egyértelműen jelezte, hogy a magyar felsőoktatásban is megindult az iskolai könyvtárosok képzése.

A megfigyelés, a megfigyelés eredményeinek rögzítése és az e tevékenység révén felállított elméletek a tudományos gondolkodás és tevékenység alapját képezik. A tudományos megismerés célja a könyvtárosság céljával megegyezik, mindkettő az embert szolgálja. Ősi szakmánk az első pillanattól fogva együtt él az emberiséggel, és sohasem fog eltávolodni tőle, hiszen a gondolatok megőrzése, feldolgozása és feltárása, valamint célzott átadása az egyetlen lehetséges út a jövőbe, a jövőben bekövetkező helyzetek, divatos kifejezéssel élve „kihívások” kezelésére. De az ismeretek, a trendek tudása még ettől is többet ígér szakmánk művelőinek. Olyan társadalmi szerep betöltését, mely csak a kovászéhoz hasonlítható a kenyérsütés folyamatában. A Könyvtári Intézet maga is ilyen szerep betöltése érdekében tevékenykedik, partnerei szükségleteiből vezeti le saját tennivalóit.

A „könyvtár” a múlt megőrzésének egyik intézményesült központja, a társadalmi emlékezetrendszer része. A könyvtár adatokat őriz, az olvasók értelmezik, s az adatok információvá válhatnak számukra. A könyvtár feladata, hogy a társadalom adat- és információszükségletéhez biztosítsa a feltételeket, s ezért a „könyvtár” az információközvetítő (média) rendszerek közé is tartozik. A „könyvtár” hely és rendszer, hogy megőrizhetők és hozzáférhetők legyenek az adatok. Korunkban, a digitális korban megváltozik az adathordozó, a kód, az adatrögzítés, a megőrzés és a hozzáférés módja is. A „könyvtár” alapvető feladatai változatlanok, de változik a hely és a rendszer. Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), a nemzeti könyvtár fejlesztési terveinek segítségével jól szemléltethető a „könyvtár” állandósága és változása. Az OSZK célja egy új komplex könyvtári platform megvalósítása. De ez mit is jelent, és miért és kinek jó? Az előadás erre a három kérdésre ad feleletet.

Egy ország polgárai pénzügyi tudásának elmélyítése stratégiai feladat, hiszen mind a lakosság, mind a vállalkozói szféra, ezáltal az egész nemzetgazdaság számára kiemelt jelentőséggel bírnak a kellő körültekintéssel meghozott pénzügyi döntések. Különösen igaz ez hazánkra, ahol a különböző felmérések és a gyakorlati tapasztalataink szerint is a lakosság pénzügyi ismeretei jócskán fejlesztésre szorulnak.

Az előadás – rövid nemzetközi és történeti kitekintés után – ismerteti a pénzügyi tudatosság előmozdítására indított, jelenleg is zajló magyarországi projekteket, majd kapcsolódási pontokat tár fel a felsőfokú könyvtárosképzés képzési és kimeneti követelményeivel (KKK), konkrétan az ELTE könyvtártudományi oktatási programjaival. Részletesen bemutatja az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetének témába vágó – modellértékű – kezdeményezéseit, mindvégig szem előtt tartva a könyvtárak és a gazdasági szektor hosszú évek óta szorgalmazott, elmélyítésre szoruló kapcsolatának katalizálását, a könyvtárosok szerepének hangsúlyozását a vállalkozásfejlesztésben, illetve intézményvezetői szinten a gazdálkodási (és forrásszerzési) kompetenciák jelentőségét a közgyűjtemények hatékony működtetésében.

Egy olyan tudományág könyvtárának megteremtéséről fogok beszélni, amelynek első művei akkor születtek, amikor egyetemista lettem, és még alig jutottak el hozzánk, amikor 1973-ban elkezdtem az ELTE BTK akkor alakult Fordító- és Tolmácsképző Csoportjában fordítástechnikát oktatni. Ez az új tudományág a fordításelmélet vagy fordítástudomány, angolul Translation Studies, amely nem elsősorban szépirodalmi fordításokkal, hanem a legtágabb értelemben vett nyelvi közvetítés eredményével, folyamatával és funkciójával foglalkozik, tehát a tolmácsolás kutatásától a szakfordításon át az audiovizuális fordításig az interlingvális nyelvi kontaktusok legváltozatosabb területeit tekinti kutatási tárgynak. Napjainkban. Akkor, amikor én találkoztam vele, még csak válófélben volt az irodalomtudománytól, ezért a tanszéki könyvtár fejlesztésének első szakaszában a szótárakon és enciklopédiákon kívül elsősorban nyelvészeti könyveket vásároltunk, főleg összehasonlító stilisztikákat, kontrasztív nyelvészeti munkákat, olyasmit, amiről azt gondoltuk, hogy segít a fordítás és a tolmácsolás oktatásában. Ebben az első szakaszban, mely 1973-1990-ig tartott, a tanszék a Ménesi úti Eötvös Collegiumban kapott helyet, könyvtárszobánk nem volt, a könyvek a tanári szobák zárt szekrényeiben sorakoztak, de nem is nagyon jutott eszébe a hallgatóknak könyvet kölcsönözni, hiszen még a tanárok sem értettek egyet abban, hogy van-e szükség elméletre a fordítás oktatásában. A második korszakban (1990-2000), az Amerikai úton a fordításelmélet fontosságát világszerte sikerült bizonyítani. A harmadik korszak 2001-ben kezdődött, amikor a számunkra kijelölt Trefort-kerti irodák egyikében egy „bejárás” alkalmával megláttam, hogy bontják a régi könyvtár gyönyörű szekrényeit. Sikerült ezt megakadályoznom, sőt sikerült a már lebontott felső bútorzatot vissza is építtetnem. Most ebben a gyönyörű faburkolatos könyvtárban zajlik a Fordítástudományi Doktori Program hallgatóinak élete, egy olyan fordítástudományi szakkönyvtárban, amelyet beleng a fordítástudomány légköre, amely több mint ezer fordítástudományi szakkönyvet tartalmaz, és ezek állandóan használatban is vannak.

A közfelfogás szerint a történettudomány művelői kutatómunkájukat a könyvtárak csendjében végzik – és ha ez nem is igaz maradéktalanul, annyit mindenképpen leszögezhetünk, hogy Clio mesterségének műveléséhez valóban nélkülözhetetlenek a gazdag könyvgyűjtemények. A medievisták azonban a történészek között is sajátos csoportot alkotnak. Mivel a történeti kutatás szempontjából meghatározó közgyűjtemények (a könyvtárak és a levéltárak) az európai kontinensen szerencsés esetben is legfeljebb a középkor századaitól kezdődően tartalmaznak anyagot, a digitalizálást pedig a legtöbb esetben a legértékesebb és a legrégibb dokumentumok felől szokták kezdeni, a medievisták munkájában nemcsak megjelent, de a többi korszak kutatóihoz képest mára meghatározó jelentőségűvé vált a digitális adatbázisok használata. Referátumomban azt próbálom majd bemutatni a saját kutatásaimból vett néhány gyakorlati példán keresztül, hogy egy hozzám hasonlóan klasszikus (tehát papíralapú) könyvtári gyűjteményeken szocializálódott érdeklődő munkáját hogyan könnyíti vagy éppen nehezíti meg az a valós vagy látszólagos információbőség, amely az internet korában a kutatók nyakába szakadt. Ennek során először is áttekintem a magam – sajnos nem túlságos bőséges – 2000 és 2017 között szerzett külföldi könyvtári tapasztalatait (Párizs, Bordeaux, Dublin, Bécs, Róma könyvtáraiban), majd megpróbálom a felhasználó szemével összehasonlítani azokat a könyvtári adatbázisokat, amelyeket munkám során naponta használok. A konklúzióban pedig azt a kérdést igyekszem megválaszolni: milyen lenne egy medievista számára az ideális könyvtár.

Az előadás során bemutatom azokat a speciális módszereket, amelyekkel egy rendezetlen gyűjteményből egy minden korszerű követelményt kielégítő, rendezett állapot hozható létre. A folyamat végén a kiadványok végleges helyükre, vagyis megfelelő raktári állványrendszerre, adataik pedig integrált könyvtári rendszerbe kerülnek. Röviden ismertetem a munka során felhasználható matematikai, informatikai, logisztikai, ellenőrzési metódusokat. Az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem különleges értéket képviselő gyűjteményének 4 könyvtári km-nyi anyaga példáján bemutatom azokat a speciális megoldásokat, amelyekkel lehetővé válik a rendkívül összetett gyűjtemény rendezése. Röviden feltárom a könyvtár sajátosságait, ismertetem a teljes rendezési folyamatot. Kitérek a tartalmi feltárás során alkalmazott új technológiákra, az adatok beszerzésére, az erőforrások optimalizálására és a költségek minimalizálását szolgáló megoldásokra.

Két évvel ezelőtt egy új fogalom született: a KönyvtárMozi. Az új kezdeményezés a kulturális alapellátás részeként a legkisebb településen élők számára is hozzáférhetővé teszi kisközösségekben a magyar mozgóképkultúra értékeit. Az elmúlt években nagyon jelentős változások történtek az ötezer lakos alatti kistelepüléseken, ahol a lakosság könyvtári ellátását a megyei könyvtárak biztosítják. Ez a legtöbb helyen azt is jelenti, hogy a kiskönyvtárak valódi közösségi helyként tudnak működni. Pár perc alatt átrendezhetők, a korszerű filmvetítéshez szükséges számítógéppel, projektorral, nagyméretű vászonnal rendelkeznek. Már csak azokat az együttműködő partnereket kellett megtalálni, akik felismerték a könyvtári hálózat lehetőségét egy közös cél megvalósítására. Az Informatikai és Könyvtári Szövetség egyrészt koordinálta az új szolgáltatás bevezetését a megyei könyvtárak bevonásával, másrészt megállapodott az együttműködő partnerekkel (Magyar Művészeti Akadémia, MANDA, Dunatáj Alapítvány, Kecskemétfilm Kft.), akik támogatásuk jeleként több száz filmet ajánlottak fel jogtiszta módon vetítésre. Az egész szolgáltatás a Nemzeti Audiovizuális Archívum és a Bács-Kiskun Megyei Katona József Könyvtár infrastruktúráján működik. A program legfőbb támogatója a Nemzeti Kulturális Alap, aki pályázati úton a szükséges fejlesztésekhez, egységes promóciós anyagok előállításához, képzésekhez biztosítja a forrásokat. Ma 400-nál is több kistelepülés csatlakozott a KönyvtárMozihoz, ahol a közös együttlétek alatt a vetítéseket érdekes foglalkozások, beszélgetések, játékok követik.

A Könyvtár, ami összeköt című ösztöndíjprogram első ízben 2011-ben került meghirdetésre. A program célja, hogy segítse a Kárpát-medencei, fiatal, magyar könyvtárosok szakmai együttműködését. Az elmúlt hét évben jelentős lépést tettünk a kijelölt cél megvalósítása felé, nevezetesen, hogy jöjjön létre a könyvtárosok körében egy olyan személyes kapcsolatokon alapuló, a Kárpát-medencét átölelő szakmai hálózat, amely felhasználható különböző szakmai kérdések megoldása és az anyanyelvi kultúra ápolása érdekében. Ugyanis az olvasásnak kitüntetett szerepe van az anyanyelvi kultúra megőrzésében. A kisebbségi magyar közösségek tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a magyarság vállalása és a magyar anyanyelv használata szoros összefüggést mutat. A kisebbségi magyar közösségek megtartása szempontjából rendkívül fontos tehát az anyanyelv ápolása, az olvasás, aminek egyik intézményes hátterét a könyvtárak és az ott dolgozó könyvtárosok biztosítják.

OKTATÓINK KUTATÁSAIBÓL

Előadásom irodalomszociológiai szempontból közelít a kortárs magyar írókhoz. Kérdésfeltevése, hogy az író olvasmányainak beszerzése és otthoni könyvtárának kialakulása hogyan mutatja meg az alkotók mikroszinten megnyilatkozó társadalmi (társas) közegét, a kortárs irodalmi szcénát átszövő kapcsolati hálót, illetve a mentalitástörténet irányából is elemzi a szerzők és olvasmányaik viszonyát. Mindehhez módszerül a bevett társadalomtudományi eszközök mellett az irodalmi interjú műfaja természetesen kínálkozik mint olyan eszköz, amely alkalmas egyfelől annak azonosítására, hogy milyen tényleges élményekkel, szellemi javakkal vértezték fel az írót olvasmányai, másfelől felfedi az írói önstilizálást, a mindenkori fikciót a narratív identitás megkonstruálásában. Előadásom egyúttal arra is választ keres, hogy a közönség szemében mindez miképpen érdekes, vagyis kitér a kultuszképződés és a kultusz természetére is.

Soltész Zoltánné (idegen nyelvű publikációkban többnyire Elisabeth/Elizabeth Soltész) neve nemcsak muzeális anyagokkal foglalkozó „régikönyvesek”, hanem a legtöbb könyvtáros, sőt, a nagyközönség könyvtörténet iránt érdeklődő része számára is ismerősen cseng. Egy húsz éve elhunyt, csaknem egész életében egyazon munkahelyen dolgozó, zárkózott személyiségű szakember esetében ez szokatlan jelenség, és valószínűleg számos publikációjának, így szakkönyvei és tanulmányai mellett népszerűsítő cikkeinek és különféle hasonmás kiadásokat kísérő írásainak köszönhető.

Az előadás apropója, hogy Berlász Piroska ajándékaként az ELTE BTK KITI könyvtárába került Soltész Zoltánné Juhász Erzsébet számos publikációjának szerzői példánya, továbbá előadásai és egyetemi órái egy részének gépirata, személyes iratai. Az előadás fölvázolja Soltész Zoltánné életútját, áttekinti szakmai munkásságát és röviden ismerteti az adomány részét képező dokumentumokat.

A könyvtárak küldetésnyilatkozataik alapján mindig is a társadalom érdekében, a társadalomban lezajló folyamatokra reagálva működtek. Mitől másabb tehát egy társadalmiasított könyvtár? A különbség talán abban áll, hogy nem az intézménynek van közössége, hanem a közösségnek van intézménye. A közösség tagjai magukénak érzik az adott intézményt, felelősséget éreznek iránta, tevékenyen kapcsolódnak be az intézmény mindennapi munkájába. Ezek az emberek nem csak a társadalmiasított intézmény, hanem az egész helyi társadalom munkájában felelős állampolgárként vesznek részt, környezetükre igényesek. Az intézmények társadalmiasítása nagyban növelheti a társadalmi tőkét, amely alapja annak, hogy az emberek jól érzik magukat lakóhelyükön, és bizalommal, nyitottan fordulnak közösségük tagjai felé. A társadalmiasított intézmények munkatársai nem ad hoc, hanem tudatosan, tervezett módon vonják be a közösség tagjait a munkájukba, és igyekeznek egy természetes módon működő támogató közösséget építeni az intézmény köré. Előadásomban azt vizsgálom, hogy a megyei hatókörű városi könyvtárak hogyan próbálják olvasóikat megszólítani és bevonni a tervezésbe és a mindennapi tevékenységükbe.

Bizonyára sokan ismerik Chris Anderson 2004-ben publikált üzleti modelljét, amely az internetes kereskedelem sajátosságát írja le: a nagy tömegben árusított bestseller termékek nagyságrendjét eléri a kevesebb példányban elkelő, de jóval nagyobb sokféleséggel rendelkező áruk kereskedelme, és az elektronikus forgalmazók a rendelkezésre álló dokumentumok 98%-át évente legalább egyszer eladják vagy forgalmazzák. Ez az eloszlás, a Long Tail, az elektronikus dokumentumok esetében felülírja a fizikai világ eddig felismert eloszlási rendszereit (pl. Pareto-eloszlás – a jövedelmek 80%-át a népesség 20%-a birtokolja, vagy Derek de Solla Price felismerése – a tudományos szerzők 25%-a felelős a megjelent cikkek 75%-áért). A könyvtárak ehhez a jelenséghez több ponton csatlakozhatnak. Dokumentumforgalmuk nagy részét a népszerű termékek adják, ugyanakkor a kölcsönzési statisztikákban jól követhető a ritkábban forgalmazott, de összességében nagy tömeget kiadó ún. „niche” kölcsönzések nagyságrendje. Az Országos Dokumentumellátó Rendszer statisztikai elemzése is alátámasztja a ritkábban keresett, kereskedelmi forgalomban már nem található dokumentumok fontos szerepét a rendszerben. A Long Tail jelenség a könyvtári világban az e-könyvek szolgáltatásba vonásával, illetve a tömeges digitalizálással nyeri el valódi helyét.

Korunk könyvtári fejlesztései kettős innovációt igényelnek: a technológiai lehetőségek és a korszerű könyvtári szemlélet adekvát interpretálását. Tartalomszolgáltatáskutató műhelyünkben több olyan, szemléletében innovatív projektekről számolhatunk be, amelyek technológiai rálátást és kreatív jártasságot biztosítanak az intézetünkben tanuló szakemberjelölteknek. A könyvtárak Facebook-jelenlétével kapcsolatos kutatásunk bizonyította, hogy a legsikeresebb bejegyzések térrel, idővel kapcsolatos, továbbolvasható, gondosan kidolgozott információegyüttesek. Az identitás közös nevezőjére alapozva, a hely- és kortörténet senkitől sem idegen témájában lehet leghatékonyabban példát mutatni, megosztott történettel, hozzáadott tudományos háttérinformációkkal, linkekkel kedvet teremteni az elmélyülésre, hasonló gyűjteménytételek önálló fölkutatására. Ezért áll műhelyünk érdeklődésének középpontjában olyan részgyűjtemények, dokumentumegyüttesek webes kidolgozása, melyek hely- és kortörténeti kontextusa sikeresen felmutatható az oktatás keretei között, egy-egy félév hallgatókra elosztott munkájával.

A digitális szöveg és a bibliofil könyv romantika nem ellenségek. Amennyiben elfogadjuk, hogy az informatikai eszközök kijelzői művelődési potenciállal rendelkeznek, ki kell egyezni azzal is, hogy a tradicionálistól eltérő alkotói és szöveg-felhasználói struktúrák is meghonosodnak, mint például a self-publishing irodalmiasság. A magyarra könyvönmenedzselésnek fordított angol kifejezés egy olyan új szöveg-alkotói lehetőség, amelynek tanulmányozására – mérete és gyors terjedése miatt – világszerte nagy figyelmet fordítanak irodalmi, kiadói, és könyvtári szinten. Különösen abból a szempontból, hogy a sokszor ellentmondásosan rokonított publikációs technikák – magánkiadás, self-publishing, open access, blog, komment széria, web elő- és utóközlés – különbözőségét, és közös vonásait beazonosítsák, elkülönítsék. Az előadás szándéka az, hogy megismertesse a self-publishing jelenséget, annak digitális és nyomtatott leágazásait. A prezentáció nem foglal állást a független publikálást kísérő irodalomszemléleti, illetve kultúrpolitikai problémafelvetésekről.

Egy weboldal nemcsak látható. A vakok számára képernyőolvasó szoftverek olvassák fel a weboldal tartalmát, pontosabban azokat a részeket, amelyeket értelmezni tudnak. A weboldalban számos plusz információt el lehet rejteni, ami szemmel nem látható, de a képernyőolvasó felolvassa vagy értelmezi. Ezeket az információkat lehet arra használni, hogy vakok számára is kényelmesen használható legyen a weboldal.

A Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) központi weboldala mellett létezik egy egyszerűsített felület is, a VMEK (http://vmek.oszk.hu), melyet kifejezetten a vakok és gyengén látók számára fejlesztettek, előtérbe helyezve az általuk használt formátumokat, illetve a számukra fontos információkat. Ennek a felújítására a MEK Egyesület 2014-ben támogatást nyert, a folyamatban a MEK Egyesület önkénteseként vettem részt. A munkálatoknál fogyatékkal élő tesztelők észrevételeit is figyelembe vettük. Előadásomban bemutatom a weboldalak kialakításánál kulcsfontosságú irányelveket, melyek betartásával nemcsak láthatóvá, hanem hallhatóvá is válnak a weboldalak egyes részei.

Szakfolyóirataink jelentős változásokon mennek keresztül. Van, amelyik nyomtatott verziójának megszűnte után csak a hálózaton keresztül volt elérhető, majd – váratlanul – megszűnt (Könyvtári Levelező/lap), más lapoknál csak az első lépést tették meg, az elektronikus változat folyamatosan megjelenik, ennek kapcsán újra felvetődnek a tartalmukról való tájékozódás és teljes szövegük elérhetőségének kérdései. A könyvtárosoknak saját lapjaik feldolgozásával is példát kellene mutatniuk egységességben, kereshetőségben stb.

A vizsgált folyóiratok: Könyvtári Figyelő (KF), Tudományos és Műszaki Tájékoztatás (TMT), Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (3K, az elődjének tekinthető Könyvtárossal együtt), Könyv és Nevelés (KéN, a hasonló címen megjelent elődjével együtt), Könyvtári Levelező/lap (KLL), Magyar Könyvszemle. A bibliográfiai adatbázisok körében elsősorban szakmánk adatbázisait vizsgáljuk: a MANCI két változatát, a HUMANUS-t, a tartalomjegyzékeket regisztráló MATARKA-t, továbbá a szakterületi adatbázisok közül azokat, amelyek bizonyos mértékig feldolgozzák egyes lapok közleményeit (pl. PAD), a nemzetközi adatbázisok közül a LISA, a LISTA és az INSPEC került be a mintába. Főleg az adatbázisokat megelőző időszakokra vonatkozóan megnézzük a nyomtatott szakbibliográfiákat is (pl. MAKSZAB és elődei). Foglalkozunk az egyes adatbázisok sajátos, kevesek által ismert keresési sajátosságaival, a nemzetközi adatbázisokban az utóbbi időben megfigyelhető furcsa mennyiségi és minőségi jelenségekkel.

A teljes szöveg elérhetőségének forrásaként elsősorban az EPA-t, a lapok saját archívumát és az egyes adatbázisoknak a cikkek teljes szövegéhez vezető linkjeit vizsgáljuk. Megfigyeljük, hogy milyen különbségeket találhatunk a hosszú időn keresztül folyamatosan megjelenő, a valamennyi szünet után azonos vagy más címen újrainduló és a jelen állás szerint teljesen megszűnt (bár egyszer már újraindult) lapok között. Az adatbázisok megindulását megelőző időszakra vonatkozóan javasoljuk az azok alapját képező kurrens bibliográfiák digitalizálását a jobb kereshetőség érdekében (erre mintául a Petőfi Irodalmi Múzeum Bibliográfiai füzetei szolgálhatnak a Hungaricanaban).

Számos magyarországi könyvtár rendelkezik jelentős idegen nyelvű gyűjteménnyel, melyek között különböző írásrendszerű dokumentumok is megtalálhatók. Az integrált könyvtári rendszerek nyújtotta lehetőségek megkönnyítik ezen dokumentumok feldolgozását és visszakeresését, így az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár multiszkript rekordjai, melyek elsősorban a Távol-keleti Intézet és a Konfuciusz Intézet köteteinek bibliográfiai leírásait teszik elérhetővé és kereshetővé eredeti kínai, japán és koreai írásrendszerben is. A legelterjedtebb hazai gyakorlat azonban a leggyakrabban keresett adatelemek, például a szerzői nevek utalókkal való kiegészítése, amely jellemzően a transzliterálás szabványai alapján létrehozott egységesített adat mellé rendel egyéb, latin betűs névformákat. Az előadás sorra veszi az idegen nyelvű dokumentumok feltárásának és megjelenítésének lehetőségeit, különös tekintettel a felhasználói igényekre.

A társadalmi felelősségvállalás (social responsibility) tudatosítása, elméleti és gyakorlati alkalmazása a fejlettebb országok után hazánkban is a mindennapok fontos tényezőjévé válik. Szerteágazó a problémák köre, melyek e fogalom alá tartoznak (pl. környezetvédelem, jótékonykodás, egészséges életmód, esélyegyenlőség, emberi jogok), számos lehetőséget kínálva a kulturális intézményeknek, így a könyvtáraknak is az ebben való szerepvállalásra. Érdekes vizsgálati terep a könyvtár, hiszen nemcsak az elvégzendő, elvégezhető feladatok révén kötelezettje, hanem támogatható és támogatandó közintézményként haszonélvezője is lehet a társadalmi felelősségvállalásnak. Kutatásomban arra keresem a választ, hogy mely területeken aktívak a hazai könyvtárak, illetve kik, é s miben segítik ezeket az intézményeket.

Húsz éve indult útjára a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA), amely – tudomásunk szerint – a világon egyedülálló a tekintetben, hogy a tagok védelem alatt álló, teljes életművét teszi közzé az interneten, a nagyközönség számára szabad hozzáférést biztosítva a művekhez. A szerzői jogdíjat a kezdetektől fogva központi támogatásból fedezik. A DIA a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) és a Neumann János Digitális Könyvtár együttműködésében indult 1998 tavaszán; a honlap 2000. május 31-től vált elérhetővé. 2006- tól a programot teljes egészében a PIM gondozza. 2017 őszén – az újonnan választott egy élő és két posztumusz taggal együtt – a DIA-nak 30 élő, és 55 időközben elhunyt, vagy posztumuszként választott tagja van. A DIA adatbázisban jelenleg 416.000 oldalnyi szöveg férhető hozzá, az éves látogatottsága 650.000 – 680.000 körül stabilizálódott. A DIA tanulságai több szempontból is érdekesek: a szövegfeldolgozás folyamán alkalmazott módszerek, a digitalizáláshoz kiválasztott szabványok, a szerzői jogi szabályok értelmezése és alkalmazása, a szolgáltatás összetettsége és sajátosságai – mind-mind érdemes a szakmai figyelemre.

DOKTORANDUSZAINK KUTATÁSAIBÓL

A nyílt tudomány (open science) napjaink egyik legdivatosabb témája. Első megjelenési formájának talán az igen gyorsan fejlődő open access mozgalom tekinthető. Az open access – nyílt hozzáférés – olyan közlési forma, melyben a megjelent közlemények mindannyiunk számára díjfizetés nélkül olvashatóak az interneten. Ez a publikációs metódus a természettudományos folyóirat-kiadásban rohamosan terjedt az elmúlt 30 évben. Bár a bölcsész- és társadalomtudományok és a könyvkiadás területén még csak most kezd bevett szokássá válni, a természettudományokban akkora sikert aratott, hogy ma már nem csak a nyílt hozzáférésű publikálás a cél, hanem a teljes kutatási folyamat megosztása, már az adatgyűjtéstől kezdve (open data).

Noha az eredeti cél nem a laikusok bevonása volt, kibontakozni látszik egy újabb mozgalom, melyben amatőr kutatók hozzájárulhatnak megfigyeléseik, ismereteik megosztásával a szervezett keretek közt folyó tudományos kutatásokhoz (citizen science). A jelenség nem példa nélküli, a nagy bejövőadat-igényű tudományokban (pl. csillagászat, ornitológia) régóta használnak fel „hobby tudósoktól” származó adatokat, de jó példa a helytörténeti kutatás is, melyhez nélkülözhetetlen a lakosság bevonása.

Az előadás keretében bemutatjuk azokat az online tárhelyeket, adatbázisokat, keresőszolgáltatásokat, melyek birtokában bárki, bárhonnan, bármikor ki tudja használni a nyílt tudomány nyújtotta lehetőségeket, de akár be is kapcsolódhat a kutatásokba.

A közgyűjteményi információszolgáltatás világában napjainkban igazi paradigmaváltás zajlik. Az internet és a különféle keresőszolgáltatások térhódításával a közgyűjtemények egyre növekvő kihívással néznek szembe. Annak érdekében, hogy továbbra is versenyben maradhassanak a használókért, át kell formálniuk a másfél évszázados katalogizálási gyakorlatot. A Tim Berners-Lee által 2006-ban megalapozott linked datakoncepcióra épülő bibliográfiai adatfeldolgozási munkafolyamat során keletkező adatok nem zárt, kereshetetlen silókba, hanem magára a World Wide Webre kerülnek. Így a hiteles, pontos információk sokkal közelebb kerülnek a felhasználókhoz, akik a Google, Yahoo! és más szolgáltatások segítségével valóban megtalálhatják azokat. Ennek eszközei a 21. században a különféle szókészletek, ontológiák, amelyek építéséhez alapvető emb eri gondolkodási, következtetési sémákat használunk fel.

A könyvtártudomány területén a 2000-es évek második fele óta használnak ilyen szótárakat, amelyek a dokumentumok, erőforrások leírásához szükséges legfontosabb relációkat tartalmazzák. Az előadásban a legismertebb ontológiák, s különösképp az amerikai Kongresszusi Könyvtár által fejlesztett BIBFRAME keretrendszer felhasználásával szeretnénk bemutatni az alapvető tudásmodellezési elveket és lehetőségeket, amelyeket az RDFS és az OWL leírónyelvek biztosítanak számunkra, s amelyekkel a számítógép számára is könnyedén, ugyanakkor igen összetetten modellezhető az ember következ tető gondolkodása. A szókészletben lévő fogalmak így a gépi feldolgozás számára is jelentést nyernek, amelyek összességéből végül megszületik a szemantikus web.

„Nincsenek természetes forrásaink. A technológia az egyetlen módja a túlélésnek” – a kijelentés a koreai Samsung egykori vezérigazgatójától, Kim Young Soo-tól származik. A 2009 és 2016 közötti globális könyvtári költségvetési trendben kirajzolódott, hogy a délkelet-ázsiai régió egyes országaiban ténylegesen felismerik a könyvtár szerepét az élethosszig tartó tanulásban, a kulturális örökség közvetítésében, valamint a közösség formálásában. A Koreai Köztársaságban a kormányzat és a gazdasági szereplők számára egyértelmű, hogy az oktatás, a kultúra, azon belül a könyvtárak alapvető szerepet játszanak az ország gazdasági fejlődésében, továbbá hozzájárulnak a pozitív országimázs kiala kításához.

A nemzetközi for-profit vállalatok CRM politikája egyre jobban fókuszál a társadalmi felelősségvállalásra. A dél-koreai Hyundai Motor Group leányvállalata, a Hyundai Card a közösségépítésre és a kultúra támogatására helyezi a hangsúlyt. A cél, hogy mély bizalmat építsen ki a fogyasztóban, amely hosszú távon hűséget és elégedettséget, tehát tartós bevételt biztosít. Ennek nyomán épültek fel a Hyundai Card könyvtárak, amelyek nem nyilvánosak, de – éppen az ügyfélszerzés céljából – a látogatás feltételei kedvezőek. A vállalat ügyfelei teljes jogú tagok, akik a kreditkártyát használják olvasójegyként és kölcsönzőjegyként egyaránt. A példákból leszűrhető, hogy a vállalat igyekszik megszólítani a lehető legszélesebb körű fogyasztói kört: akiket a hitelkártya és a könyvtár ös szeköt.

A közösségvezérelt könyvtár (community-led library) modellje Kanadában született meg. Kiindulási alapja: a könyvtár által szolgált közösséget meg kell kérdezni arról, milyen szolgáltatásokat várnak az intézménytől. A cél elérése érdekében azonosítani kell a célközönséget, majd a kapcsolatok erősítése révén meg kell határozni a szolgált közösség szükségleteit annak érdekében, hogy ezeknek a könyvtár meg tudjon felelni. A modellben tehát a fő eszköz a kapcsolat, a partnerség, az együttműködés. Az új igényként fölmerülő szolgáltatások is a kooperáció eredményeként alakulnak ki, s annak alapján működnek. A közösségvezérelt szolgáltatástervezésben tehát a könyvtár kapcsolatokat keres a potenciális könyvtárhasználókkal, akikkel a könyvtárosok beszélgetéseket kezdeményeznek. A szakemberek az eszmecserék során gyűjtik össze azokat az ötleteket, amelyek az új szolgáltatások alapjait jelentik. A könyvtár működése, a szolgáltatások biztosítása a partnerségen alapul, s a folyamatot közös értékelés zárja: a könyvtárosok és a könyvtárhasználók együtt tárják fel a pozitív és a negatív aspektusokat, és megfogalmazzák az esetleges módosításokat. A közösségi visszacsatolásnak a szolgáltatástervezés teljes folyamatában meg kell jelennie; az értékelés nem a folyamatot lezáró elem, ellenkezőleg: lehetővé teszi a közösség tagjai számára, hogy véleményükkel, javaslataikkal alak ítsák a szolgáltatás alakulását, így – áttételesen – befolyásolva az életminőségüket.

A felsőoktatási szektorban egyre dominánsabbak a jelenlétet nem, vagy csak minimálisan igénylő távoktatási formák. Bár az elektronikus tananyagok, valamint az e-learning keretrendszerek több mint másfél évtizede jelen vannak az oktatásban, az utóbbi években történt széleskörű, a mindennapokban is észlelhető technikai ugrás azt eredményezte, hogy immár nem csak szigetszerűen használhatják őket. Az oktatáshoz mindig is hozzátartoztak a tananyagokat, a kutatáshoz szükséges szakirodalmat, valamint forrásokat gondozó könyvtárak. Előadásomban összefoglalom az elektronikus tananyagok fajtáit, felépítési lehetőségeit, a könyvtárak szerepét az e-learning folyamatában, valamint bemutatok fejlesztési lehetőségeket. Az összefoglaló alapját képező alkalmazott kutatás aktualitását több már folyó, vagy a jövőben induló fejlesztés adja.

A 20. század első felének egyik legjelentősebb magyar – vagy legalábbis sokak szerint magyarnak tartott – könyvillusztrátorának tevékenysége Bécsben kezdődött, az 1910-es években. Előadásomban arra a kérdésre igyekszem választ adni, hogy ebben a korban a Monarchia fővárosában milyen lehetőségei voltak egy elhivatott fiatalembernek művésszé válni: melyek voltak a művészeti képzés intézményei, illetve kik voltak azok a mesterek, akik ezen a területen működtek oktatóként. Az ő nyilvánvaló hatásuk mellett megvizsgálom a diáktársak egymásra gyakorolt befolyását is. A nagy művészeti mozgalmak közül hangsúlyosan emelem ki a Wiener Werkstättét, illetve Divékynek ehhez a csoporthoz fűződő kapcsolatát, bemutatva számos, ebből az együttműködésből fakadó, a művészettörténetben máig számon tartott nagy jelentőségű Divéky-alkotást. Divéky József első könyvillusztrációi is ezekben az években készültek. Az első általa díszített könyv – vélhetőleg 1906-ban – Kölnben jelent meg, de hamarosan bécsi kiadóktól is kapott munkákat, majd 1916-ban már a magyarországi könyvkiadók is felfedezték: ekkor a gyomai Kner nyomda megbízásából illusztrált könyvet. Számos ex librisét is ismerjük ebből a korból, és a tízes években készült munkáinak lezárásaként első világháborús litograf ált plakátjait sem hagyhatjuk említés nélkül.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Egyetemi Központi Könyvtár és Levéltár a KÖFOP 2.1.2 projekt keretében számos új innovációt valósít meg 2019-ig, melyek hatással vannak a könyvtár szolgáltatási rendszerére, a tartalomszolgáltatás intézményen belüli és kívüli megjelenésére. Mindez összhangban áll a 2020-ig szóló egyetemi fejlesztési stratégiával. A digitális világban központi szerepet kap a könyvtári gyűjtemény gyors, de különböző mélységű és minőségű hozzáférhetőségének biztosítása.

Fontos kérdések, amire válaszokat szeretnénk adni: Milyen új igények jelentkezhetnek a felsőoktatási könyvtárat használók részéről? Mi lehet ma egy felsőoktatási könyvtár alapszolgáltatásának köre? Mit jelenthet ma egy emberközpontú könyvtár a felsőoktatásban? A smart eszközök és laborok kialakítása milyen hatással lehet a könyvtár szolgáltatására?

A könyvtár fejlesztése részét képezi az egyetemi információszolgáltatási vízió és policy megújulásának.

A szemantikus webbel kapcsolatban – bár még messze van attól, hogy általános, mindennapi tapasztalattá váljon –, annyit már olvashattunk, hallhattunk, hogy nem az ember, hanem a gép számára olvasható módon fogjuk tárolni az adatokat.

Hogyan lesz ebből mégis „emberközpontúság”, milyen módon tudja szolgálni a szemantikus web technikájának látszólagos eltávolodása az „ember által olvasható adatoktól” „a gépek által olvasható adatok felé” az emberi megismerést? Paradox módon az információknak a weben megvalósuló „láthatóvá válása” által. A kulturális gyűjtemények adategyüttesei jellemző módon „saját” szabályok által, „saját” szerkezetben, a webes keresőmotorok számára azonban nehezen megközelíthető, nehezen elérhető módon tárolódnak. Így viszont az emberi tudás legjava, annak legrelevánsabb része marad rejtve, hiszen a tudásvagyon letéteményesei – még mindig – a kulturális tartalmakat őrző közgyűjtemények. A legváltozatosabb gyakorlatokból – zeneművek, régi könyvek, digitális könyvtárak, színház- és előadó-művészet, jazzfelvételek, videomegosztó alkalmazás stb. – hozunk példákat az információfeltárásra. Arra, hogy miként válnak feltárhatóvá újabb eszközökkel – mint az FR-modellek: FRBR, FRAD, FRSAD, FRBRoo és legújabban mindezek „konszolidált” változata, az IFLA LRM, vagy éppen az RDA által – a számbavételhez szükséges információk. Sok esetben ezek csak az intézményen belüli nyilvántartások formájában voltak elérhetők, de szabályozatlan módon léteztek, vagy éppenséggel csak most nyertek először valamely gépi nyilvántartásban rendezett formát.

A mesterséges intelligencia napjaink egyik népszerű kifejezése, amely könyvtári kutatásokban is jelen van. A téma könyvtári vonatkozású szakirodalmát jelen kutatás a Library & Information Science Collection és SciTech Premium Collection (ProQuest) adatbázisokban elvégzett keresés találatai alapján határozza meg.

A találati listán 1978-tól napjainkig több mint 600 publikáció szerepel. Az előzetes elvárásoknak megfelelve a találatok évtizedenkénti mennyisége folyamatos emelkedést mutat az idő előrehaladtával. Az évenkénti elemzés hullámzóbb eredményeket ad, amelyben a 2017-es évben eddig megjelent (és az adatbázisba bekerült) publikációk száma már magasabb, mint a korábbi legmagasabb érték.

Annak kiderítésére, hogy mely témák foglalkoztatták leginkább az adott korszak publikálóit, az évtizedenként csoportosított találati listák tárgyszavai kerültek górcső alá. Egyetlen kifejezés volt, amely 1980 óta minden évtizedben az első 6 legtöbbet használt tárgyszó között szerepelt a „szakértői rendszerek”. Két olyan kifejezést találtunk, amely 1980 és 2009 között még az első 6 hely valamelyikén volt, de 2010 után már nem: a „tudásbázis” és a „matematikai modellek”, és szintén kettő, amely csupán 2000 után lett népszerű: az „algoritmusok” (2017 után: 18%; 2000–2009: 12,4%) és a „digitális könyvtárak” (mindkét időszakban: kb. 10%).

DIGITÁLIS BÖLCSÉSZET

A nyílt hozzáférés napjainkban kulcsfogalommá vált a tudományos publikálás területén. Megfelelő közzétételi eszköz alkalmazásával open access tartalmaink a nemzetközi keresőszolgáltatások látókörébe is bekerülnek, és publikációink rövid idő alatt a tudományos világ on line vérkeringésének részévé válnak.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen az Egyetemi Könyvtár tesztjelleggel 2015 végén tette elérhetővé a nyílt forráskódú szoftverre épülő folyóirat-menedzsment rendszerét, amely kifejezetten az ilyen folyóiratok publikálását támogatja. Az eltelt idő alatt számos változáson átesett szoftver átlátható felülettel, rugalmas folyamatkezeléssel, automatikus DOI-azonosító kiosztással büszkélkedhet. Intézményünk minden egyetemi folyóirat-szerkesztőségnek javasolja a rendszer használatát, melyet jelenleg is több Bölcsészettudományi Karhoz köthető folyóirat alkalmaz.

Szövegekkel foglalkozó kutatások során az elemzések utáni következtetések levonására a szükséges időnél többet vehetnek igénybe a megelőző munkálatok: a szövegekben található apróbb és egyszerű adatok összegyűjtése, amelyek segítenek a következtetések kialakításában. Már amennyiben manuálisan fogunk hozzá ehhez a gyűjtögető feladathoz. Pedig nem minden esetben volna erre szükség, mivel a számítógépes technológia elviekben lehetővé teszi, hogy mindezeket a feladatokat automatikusan hajtsa végre számunkra egy szolgáltatás, csupán pár kattintás után. Gyakorlatban, sajnos, még nincsen olyan alkalmazás, amely megfelelően ki tudná elégíteni az erre irányuló igényeket, még ha az ezt célzó törekvések folyamatosak is. Ennek oka vagy az, hogy használatához alapszintű programozás szükségeltetik, tehát nincsen felhasználói felülete, vagy az, hogy funkcióinak tárháza minimális, így a legtöbb potenciális felhasználót nem érinti alkalmazása. Célom bemutatni egy, az ELTE BTK Digitális Bölcsészet Központja által integrált applikációt, amely a fent említett igényeket komolyan veszi, és folyamatosan bővülő, felhasználóbarát, webes felületével teljesíteni szándékozik.

A klasszika-filológusok számára már az 1990-es évek elejétől kezdve széles körben rendelkezésre állnak olyan adatbázisok, melyek az antik irodalmi szövegek túlnyomó többségét egységes felületen teszik elérhetővé és kereshetővé. Azon túl, hogy több adat gyorsabb összegyűjtését teszik lehetővé, ezek az eszközök mélyrehatóbban is alakíthatják a filológia kérdésfeltevéseit, módszereit és mindennapos praxisait – a klasszikafilológia azonban mindeddig meglepően csekély mértékben reflektált ezekre a változásokra. Előadásomban a jelenleg elérhető digitális korpuszokat, elsősorban mint az intertextuális értelmezés eszközeit mutatom be; továbbá felvázolok néhány lehetőséget arra, hogy az ELTE BTK Latin Tanszéke a Digitális Bölcsészet Központtal együttműködve digitális klasszika-filológiai projektet indítson, és/vagy valamely létező nemzetközi projekthez csatlakozzon.

A tartalmilag és technikailag is összetettebb tudományos elektronikus kiadások (pl. kritikai vagy forráskiadások) csak ritka esetben állnak kapcsolatban a könyvtári rendszerekkel. Gyűjtésükkel, feldolgozásukkal a könyvtárak kevéssé foglalkoznak, így a katalógusban is alig akadhatunk a nyomukra. A kiadások szolgáltatását a készítői saját feladatuknak tekintik, a könyvtár pedig távoli hozzáférésűként regisztrálja (ha regisztrálja) azokat.

A digitális filológiai közösség két „katalógust” tart számon, mely a tudományos elektronikus kiadásokat gyűjti: Patrick Sahle inkább annotált bibliográfiának nevezhető gyűjtését és Greta Franzini készülő részletesebb katalógusát, mely rögzített szempontrendszert alkalmaz ugyan, de használatban lévő metaadatszabványt nem.

E két katalógus egyetlen magyar tételt tartalmaz, ezért jelenleg a magyar nyelvű, illetve vonatkozású kiadások katalógusán dolgozom az ELTE BTK Digitális Bölcsészet Központtal együttműködésben. Előadásomban a tudományos elektronikus kiadás definícióival, s azok könyvtári metaadatszabványoknak megfelelő feldolgozásával foglalkozom .

A digitális bölcsészet talán az egyik legdinamikusabban fejlődő interdiszciplína ma, és bizonyosan a leggyorsabban intézményesülő új terület a bölcsészettudomány területén. A világ szinte minden nagy egyeteme kínál digitális bölcsészeti képzést graduális vagy posztgraduális szinten, vagy egyéb formában. Ezzel párhuzamosan százas nagyságrendben jöttek létre olyan egyetemi vagy egyetemközi „központok”, amelyek kifejezetten a digitális bölcsészetre specializálódtak. Az ELTE Bölcsészettudományi Kara számára stratégiai fontosságú, hogy lépést tartson a globális trendekkel a jelen összefüggésben is, vagyis hogy hagyományaihoz híven elsőként az országban stabilan működő központot hozzon létre a digitális bölcsészet fejlesztésére, oktatásának elősegítésére. A központ jelenlegi és tervezett működését mutatom be jelen előadás keretei között.

Az előadás a COURAGE című nemzetközi történeti kutatás digitális vetületét mutatja be. A COURAGE projekt az ellenzékiség kultúráját kutatja a volt szocialista országokban az Európai Bizottság Horizont 2020 programjának támogatásával. A kultúra 1989 előtt sem csupán szocialista realizmust vagy lapos propagandát jelentett a keleteurópaiak számára. Bár szűkített keretek közt, de virágzott egy másik, alternatív szféra, amely a legkülönfélébb mozgalmakat és műfajokat ölelte fel. A kulturális ellenzékiség gazdag hagyományának emlékét számos – csak szétszórtan fellelhető – dokumentum és műalkotás őrzi. E gazdag kulturális örökség felfedezését a témába vágó köz- és magángyűjtemények számbavételével és virtuális hálózatba kapcsolásával kezdjük. Nemzetközi online adatbázist (digitális regisztert) építünk, amelybe különféle léptékű és státuszú, a kulturális ellenállás történetével és formáival kapcsolatos köz- és magángyűjtemények kerülnek be. Az előadás ezt az adatbázist mutatja be.

Előadásomban a Magyar Filozófiai Tudástárral kapcsolatos terveket mutatom be a már elvégzett munkálatok fényében. A Tudástárat egyrészt egy repozitórium alkotja, mely a magyar filozófia története szempontjából releváns tartalmakat (szövegeket, hangés videofelvételeket) tárol: ennek egyes elemei máris hozzáférhetők és folyamatosan bővülnek. A Tudástár másik fő komponense egy hiánypótló adatbázis, aminek célja, hogy a fent nevezett szövegek közötti eligazodást lehetővé tegye.

A projekt célja egy magyar filozófiatörténeti kánon körvonalainak megrajzolása, valamint az ebben foglalt tartalmaknak az európai és egyetemes filozófiatörténetben való pozícionálása. Rá kívánok mutatni arra, hogy a kutatóknak a jövőben nagyobb figyelmet kell szentelniük ezen tartalmaknak, mert ez a magyar filozófiatörténet-írás jövője szempontjából meghatározó lehet.

Az ELTE Digitális Intézményi Tudástár (EDIT) intézményi repozitóriumként lehetőséget biztosít az egyetemen létrehozott dokumentumok archiválására és hozzáférhetővé tételére. Az EDIT biztosítja a digitális adatok és anyagok több szempontú nyilvántartását és visszakereshetőségét, használatával növelhető a tudományos eredmények nyilvánossága.

A tudástár a nyílt hozzáférés (open access) eszméjére épül, ezzel összhangban a repozitóriumi elhelyezés a mindenkori szerzői jogi és kiadói elvárásoknak eleget téve történik. Az EDIT-ben elhelyezett dokumentumok egyedi Handle-azonosítót (úgynevezett Universal Resource Identifier – URI címet) kapnak, ezáltal a tartalmak állandó elérése biztosított.

Az ELTE Egyetemi Könyvtár DOI (Digital Object Identifier) szolgáltatásával támogatja a kiadók, szerkesztőségek munkáját, biztosítja az ELTE bármely szervezeti egysége által kiadott online közlemények (pl. folyóiratok) egyértelmű azonosítására szolgáló DOI-regisztráció lehetőségét.