Kovács Máté (1906-1972)

Kovács Máté 1906-ban született Hajdúszoboszlón egy ötgyermekes parasztcsalád első gyermekeként. Tanulmányait a helyi református elemi iskolában kezdte, majd átkerült Debrecenbe a Fazekas Mihály Főreáliskolába, ahol 1925-ben érettségizett. Ezt követően a Tisza István Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Bölcsészettudományi Karán folytatta tanulmányait magyar-francia szakon.

Tanszékvezetővé történt kinevezéséig számos helyen dolgozott: gyakornok volt a Debreceni Egyetemi Könyvtárban, tanár a nyíregyházi Evangélikus Reálgimnázium és a Városi Fiú Felső Kereskedelmi Iskolában, tanított a debreceni Fazekas Mihály Főreáliskolában és az Egyetem Tanárképző Intézetének Gyakorló Gimnáziumában, közben nyelvi lektorként és tanársegédként a Francia Intézetben is dolgozott. Igazi vérbeli pedagógus volt; tanári és tudományos munkájának elismeréseként 1943-ban a debreceni Tankerületi Főigazgatóságnál kapott kinevezést, majd néhány hónap múlva az Országos Köznevelési Tanács munkatársa lett Budapesten. Rövid politikai tevékenységét követően a debreceni Egyetemi Könyvtár igazgatója (1949-56), és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának egyik vezetője lett (1952-53). Igazgatósága idején, 1952-től törvényerejű rendelet értelmében a Debreceni Egyetemi Könyvtár teljes körű köteles példány gyűjtőhellyé, lényegében nemzeti könyvtári rangú intézménnyé emelkedett. Részt vett az MTA Könyvtárának munkájában és Magyar Enciklopédia szerkesztésében.

Kovács Mátét 1956-ban hívták meg a Könyvtártudományi Tanszék vezetésére.

1957-ban kinevezték az Országos Könyvtárügyi Tanács (OKT) (későbbi nevén: Országos Könyvtárügyi és Dokumentációs Tanács - OKDT) elnökévé.

1958 márciusában került sor a prágai Károly Egyetem Könyvtártudományi Tanszékének rendezésében egy kongresszusra, melynek főbb témái között szerepelt a könyvtárosképzés. Magyarországról Kőhalmi Béla és Kovács Máté utazott ki. A kongresszus ún. "Ajánlásokat" szedett pontokba, ezek közül az egyik legfontosabb kimondta, hogy akármelyik könyvtártípusra is vonatkozik a képzés, az adott típus specifikumai mellett a minden könyvtárra érvényes általános ismereteket is oktatni szükséges. Ezek a célkitűzések, ajánlások segítséget nyújtottak Kovács Máténak a Tanszék alakításában.

1958 nyarán fontos esemény történt a Tanszéken, sor került a legelső könyvtártudományi doktori szigorlatra. A doktorandusz Szilágyi János, az Országgyűlési Könyvtár osztályvezetője volt. Szilágyi summa cum laude végzett, a szigorlati bizottságot Kőhalmi Béla vezette, tagjai Bóka László, Kovács Máté és Sinkovics István voltak.

Az OKT is nagy gondot fordított a hazai könyvtárosképzésre: az 1950-es évek közepétől felsőfokú szaktanfolyamokat szervezett. Az oktatást az 1956-os események félbe szakították, ezért az 1955-ben megkezdett tanfolyamot az első hallgatók csak 1958-ra tudták befejezni. A szaktanfolyamot aztán 1960-ban felváltotta a Könyvtártudományi Tanszéken indított hároméves kiegészítő és levelező képzés. A Tanszék az egész könyvtáros társadalom előtt bebizonyította, hogy teljes mértékben ura a helyzetnek és messzemenően képes garantálni a magyar egyetemi könyvtárosképzés hatékonyságát és színvonalát.

A Kovács Máté vezette tanszék igen magas mércét állított a felsőfokú könyvtárosképzés időben utána következő művelői és intézményei számára: 1961-re körvonalazódott az egyetemi könyvtárosképzés célrendszere, ami egy szakember feladatait így látta:

"a könyvtárakban, dokumentációs intézményekben, ill. a könyvterjesztésben felsőfokú szakképzettséget igénylő munkakörök betöltésére alkalmasak s ehhez szilárd hivatástudattal rendelkeznek, e feladatkörök ellátásához nélkülözhetetlen széles körű és korszerű általános műveltséget, valamint a sajátos szakterületeken, továbbá az ehhez kapcsolódó másik szakjuk területén elmélyült szakműveltséget és a kezdő szakemberek számára szükséges gyakorlati jártasságot, illetve készséget megszerzik, elméleti felkészültségeket, jártasságukat és készségüket a gyakorlatban a társadalom szocialista tudatának alakítása és erősítése, általános és szakmai műveltségének kiszélesítése és elmélyítése, a termelési kultúra és más fontos gyakorlati tevékenységek, valamint a tudományos kutatás támogatása érdekében tudatosan és eredményesen alkalmazni tudják, a feladatkörüket érintő irodalmi kérdés áttekintésére, valamint az írás és olvasás, könyv- és könyvtárkultúra szakirodalmában, különösképpen pedig munkakörük, illetve szűkebb kutatási területük szakirodalmában folyamatos tájékozódásra, s ezek segítségével további állandó önművelésre képesek, végül a szakterületek korszerű kutatási szemléletének és módszereinek megismerésére és elsajátítása útján önálló szaktudományi kutatásra is felkészülnek."

Az alábbi oktatási formák érvényesültek a fenti céloknak megfelelően:

Nappali tagozat (öt év és két szakon)

Rendes levelező (hat év és két szak)

Kiegészítő levelező (három év és egy szak)

Rendes esti (hat év és két szak)

Kiegészítő esti (három év és egy szak)

A Tanszéken a hatvanas évektől lehetőség nyílt arra is, hogy a hallgatók aszerint, hogy merre orientálódtak, különféle szakirányok közül választhattak: bibliográfia és dokumentáció, könyvmuzeológia, olvasószolgálat. A második évfolyam után kötelezővé vált a nyári gyakorlat. Minden évben kirándulásokat szerveztek az ország nagy múltú könyvtáraiba. Kovács Máté a végzősökről is szeretett gondoskodni: segítette őket abban is, hogy megfelelő álláshoz jussanak.

Kovács Máté 1972-ben bekövetkezett haláláig látta el a tanszékvezetői faladatokat.


ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézet/Történet